A mai, gyors internetelérések korában, amikor már nem elérhetetlen álom a 0,24 – 2,1 - 7,2 – 21 - 60 Mbit –es adatforgalom sem, kicsit anakronizmusnak hangozhat a GPRS kapcsolat taglalása. A mai mobil-telefónia jóval magasabb sávszélességű adatkapcsolatokat biztosít, elérhető már a 4G / LTE, HSDPA, a 3G és az EDGE szolgáltatás is, melyek mind magasabb sebességet kínálnak a GPRS 171,2 Kbps elméleti maximális sávszélességénél.
Jelentősége mégis felbecsülhetetlen a biztonságtechnikában. Elsősorban, a GPRS kapcsolat, bár csomagkapcsolt internetkapcsolat, működési elvéből adódóan (meglévő, kihasználatlan TDMA csatornákat használ) sokkal stabilabb, és sokkal nagyobb területi lefedettséget biztosít, mint bármelyik másik szélessávú kapcsolat. Ez a lefedettség ma már gyakorlatilag akkora, mint amit a GSM hálózat lefed. Másodsorban az ipar számára már sorozatgyártásban és olcsón hozzáférhetőek a különféle ipari GPRS modulok, amelyeket modemként definiálva tetszőleges alkalmazásokban használhatnak.
Egy másik fontos aspektus a kommunikáció sebessége. Minden szakember tudja, hogy egy helyi riasztórendszeren kiváltott jelzésnek, hagyományos telefonvonalon, vagy GSM hálózaton keresztül minimum 35 – 45 másodpercre van szüksége ahhoz, hogy a hagyományos Contact ID formátumú, DTMF alapú jelzés fogadásra kerüljön a távfelügyeleti vevőegységen. Legalábbis ideális esetben! Ugyanis előfordulhat, főleg az egy vonalra eső magas ügyfélszám esetén, hogy az aktuálisan tárcsázott vonal, vagy akár a vele PBX-ben lévő tartalék vonal is foglalt. Ilyen esetben természetesen a riasztórendszerünk bontja a vonalat, vár egy előre beállított késleltetést, újra tárcsáz, majd esetleg újra és újra... nem túl meggyőző, igaz? Egy második próbálkozás már legalább 2 perccel fog később beérkezni a kiváltó eseménynél, nem beszélve az esetleges további késedelmekről. Minden távfelügyeleten dolgozó kolléga látott már megbolondult riasztóközpontot, amely percenként 30 – 40 eseményt zúdított be, gyakorlatilag folyamatosan foglalva az egyik vonalat. Nem is olyan ritka jelenség, ugye?
Ezt a GPRS maximálisan ki tudja küszöbölni. Az olyan kommunikátorok, amelyek általános céllal, központ függetlenül készültek (általában a riasztó központ felé leszimulálva egy távfelügyeleti vevőt), szintén tartalmazzák a kezdeti pár másodperces késleltetést, de utána biztosak lehetünk benne, hogy minden jelzésünk fennakadás nélkül meg fog érkezni a vevőegységre. Engem azonban továbbra is aggaszt ez a bizonyos késleltetés. Statisztikák mutatják, hogy a legtöbb betörésnél, a jelzés kiváltásától számított 2-3 perc után a tettesek már el is távoztak a helyszínről, vagy pedig van „elég" idejük megrongálni a védelmi berendezést annyira, hogy a távfelügyeleti bejelzés akár soha ne tudjon eljutni a központba...
Persze több gyártó is gondolt erre a problémára, ezért sok készülékben találhatunk olyan hibrid megoldást, hogy a riasztó központ által generált riasztást a kommunikátor modul egy kontaktuson keresztül azonnal fogadja, és a távfelügyeletre késleltetés nélkül küld egy általános riasztást, majd a lassabb Contact ID formátumban bedöcögnek a részletek is...
A nagyobb rendszergyártók, köztük a PARADOX ennél jobb megoldást talált a problémára. Olyan kommunikációs modulokat (PCS250, PCS250G) fejlesztettek ki, amelyek a riasztó központokra kétirányú, felügyelt adatkapcsolaton keresztül csatlakoznak. A legnagyobb jelentősége ennek az, hogy ez az adatkapcsolat kiküszöböli a betárcsázásból, majd a lassú Contact ID kiolvasásból adódó késleltetést. A jelzés pár másodperccel a riasztás után már meg is jelenik a diszpécser monitorán. Másik jelentősége ennek az, hogy ezen az adatkapcsolaton keresztül a központ ellenőrizheti a kommunikációs modul meglétét és funkcionális működését, a kommunikátor pedig ellenőrizheti a központot. Mindkét egységnek lehetősége van a másik hibája esetén önállóan reagálni, akár távfelügyeleti bejelzést küldeni (a központ például a tartalék PSTN tartalék vonalon keresztül), akár látható hibajelzést adni a helyszínen. A két egységet nem kötelező egymás mellé elhelyeznünk, ezáltal is megnehezíthetjük a betörést elkövetők dolgát, mivel nem csak egy dobozt kell megtalálniuk, valahol a bejövő telefonvonal és a bejáratnál elhelyezett kezelő környékén...
Ez a fajta adatkommunikáció további lehetőségeket csillant fel a telepítést, majd karbantartást végző kollégák előtt. A PARADOX fejlesztői felismerték ezt, és biztosították a GPRS modulon keresztül a központ felügyeleti szoftverével a rendszer távoli elérhetőségét. A helyi letöltési sebességgel vetekedő kényelmes távelérés lehetőséget biztosít a rendszer felügyeletére, akár telepítői, akár végfelhasználói oldalról is. A készülékeket felvértezték tartalék üzemmódokkal, vagyis GPRS szolgáltatás kiesés esetén átválthat a rendszer a hagyományos GSM vagy PSTN kapcsolatra. Ráadásként a PARADOX modulja fel van ruházva olyan plusz lehetőségekkel, mint a hanghívás, menün keresztüli ki –bekapcsolás, programozható kimenet vezérlése, SMS üzenet küldése.
További fontos jellemző még a kommunikáció ára. Szolgáltatótól függetlenül elérhető már akár feltöltős, akár előfizetős formában a GPRS szolgáltatás, havi 30 – 100 MB leforgalmazható mennyiségben (ez bőven elég akkora adatforgalomhoz, amit egy riasztórendszer generálhat), havi 700 - 1000.- HUF áron. Ezért a pénzért akár 1 -2 percenként is küldhetünk életjeleket a távfelügyelet felé, a vonali kommunikációnál megszokottnak számító napi 1 esetleg 2 jelzéssel szemben, ezáltal is megnövelve a rendszer biztonságát. Arról már nem is beszélve, hogy egy nyaralás alatt elromló riasztóközpont hány tízezer forintos telefonszámlát hozhat össze, amit a GPRS modullal elkerülhetünk.
Összefoglalva tehát a GPRS segítségével gyorsabb, biztonságosabb és olcsóbb kommunikációt valósíthatunk meg, mint a többi ma elterjedt távfelügyeleti bejelzési lehetőséggel.
